Lk 17,20–25
„Térjetek meg, mert elközelített Isten országa” – hangzik Keresztelő János idejétől; Jézus is ezzel kezdte a tanítását. Lehet, sőt kell Őt kérdezni, hogy mit jelent ez, mert nem értjük magunktól – és Ő sok helyen beszél róla.
Úgy kérdezzem Jézust, hogy el akarom fogadni a válaszát akkor is, ha teljesen más, mint amit várok, ha kellemetlen. „Mikor jön el?” – Közöttetek van! A farizeusok ezt nem vették észre – vagy nem akarták észrevenni. Jézus messiási jeleket tett, ördögöket űzött ki, ezt ördögtől valónak ítélték. „… De ha én Isten ujjával teszem ezt, kétség nélkül elérkezett hozzátok Isten országa”.
Közöttetek van – mert ott van Jézus. Ő maga Isten Országa, Isten királysága, mert Ő az, aki az engedelmességével maradéktalanul elismeri Istent Királynak, és aki maga a Király, az Isten. Akik neki adják át az uralmat az életük felett, azok vannak bent Isten országában. Aki még csak „egyetért vele”, de a saját eszével ítéli meg Jézus szavainak a helyességét, az „nincs messze Isten országától”, de nincs is még bent abban. Az van bent, aki a látszat ellenére is Királynak látja Őt: aki annak ellenére, hogy Krisztus látszólag vesztett, meri kérni, hogy „emlékezz meg rólam, amikor eljössz királyságodba”. – „Jöjjön el a Te országod”: Jézus Krisztus bennem legyen Úr, és mások ezt látva ismerjék el, hogy Ő Úr.
„Azt sem mondják: íme itt vagy ott van.” Ott van, ahol Jézus van, aki akkor, emberként helyhez volt kötve, most nincs – most ott van, ahol az Övéi vannak, akiknek az életében Ő uralkodik. Azt ígéri, hogy ez mindenütt jelen lesz: „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek” (Mt 24,14) – ezt kérjük abban, hogy „jöjjön el a Te országod”. „És akkor jön el a vég” – akkor jön el szemmel láthatóan Krisztus. De előbb „nem szemmel láthatóan” akar eljönni, hanem úgy, hogy én, te, mások átadják neki saját életükben az uralmat.
A tanítványoknak is szól: nem itt, nem ott van. „Amikor kívántok látni egyet az Emberfia napjai közül” – ők már tudják, hogy Isten Országa maga Jézus, és Őt várják. De közöttük (és bennük) is ott van Isten országa, ha Jézus Krisztus uralkodik bennük. Nem kell ide-oda menniük: nem egy bizonyos gyülekezetben / felekezetben / országban van, hanem bennük.
„Mondják majd nektek…” – csábítanak bennünket a hamis krisztusokhoz. Hogyan maradhatok meg az igazi Krisztusnál? Hiszem, amit mondott: Őt egyszerre meglátja minden szem, amikor eljön, tehát hamis, amikor azt mondják: itt van, ott van. – Megismerem a hangját (a Pásztorét), idegent nem követek. „Ha valaki kész cselekedni az Isten akaratát, megismeri erről a tanításról…”. Lehet, hogy egy evangéliuminak tűnő „teológiai csemegével” szemben kell megmaradnom az egyszerű hitnél, bíznom Jézus Krisztusban.
Az Ő megjelenése váratlan lesz: nem tudjuk az idejét, de számíthatunk rá. „Úgy, mint Noé és Lót napjaiban”: csak a hívők számítottak rá, pedig a többiek is hallották, hogy Isten ítélni fog.
„De előbb sokat kell szenvednie és megvettetnie”: az ítélet előtt Krisztus maga szenvedi el a mi ítéletünket. Megveti „ez a nemzetség” (Izráel) és mindenki, akiben Ő nem jut uralomra. Az utolsó időben nem lesz olyan, hogy valaki nem hívő, de úgy tesz, mintha az lenne, vagy „támogatja a hívőket”: „mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért”, nyilvánvaló lesz, hogy ki melyik oldalon áll, bent van-e Isten országában.
Lk 12,32 „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”